Beszámoló

-

Egy éve ácsingóztunk Málta után, hiszen már tavaly ide foglaltunk a Startutazásnál egy csodálatosnak látszó szállodát. A pontosság kedvéért a Cirkewwában található Paradise Bay-t szemeltük ki, de az iroda 2 nappal az indulás előtt egy ciprusi utat igazolt vissza, mondván a máltai csodaszálló még nem épült fel... (Nem bántuk meg, Ciprus csodálatos volt!)

Nos, az idén sem kaptunk szobát ebbe a szállodába, így jobb híján maradt a marfai Ramla Bay, ami látótávolságra található eredeti úticélunktól. Sajnálattal jelentem, a még fel sem épült csodaszálló cirka 20 éve ott van a kikötő közepén. De ez még csak a kezdet...

Az útikönyvekből kiderül, Málta a világ legbarátságosabb szigete, ahol imádják a turistát, ráadásul az angol a hivatalos nyelv, és gyakorlatilag nincs bűnözés. Íme a mi tapasztalataink:

A máltaiak máltaiul beszélnek. Bár valóban mindannyian tudnak így-úgy angolul, de az nyelvtanulási mintaként igen satnya. Ha valaki angolt tanulni utazna Máltára, javaslom, inkább keressen egy pesti belvárosi nyelviskolát, vagy nyúljon mélyebben a pénztárcába és menjen Londonba...

A másik, hogy ha a máltai nép barátságossága az etalon, akkor inkább gyűjtök ellenségeket. Ilyen citromba harapott, érdektelen, nemtörődöm népséget számos utazásom során a világon nem láttam. Legyen az étterem, hotel, turisztikai látványosság stb., itt kérem ne számítsanak készséges vendéglátókra.

Ami a nyitott ajtókat illeti, mivelhogy -mint hallottuk- nincs bűnözés: vigyázzanak a holmijukra, vegyék igénybe a széfet, hiszen mit várhatunk egy olyan helyen, ahol ellopják egy kisgyermekekkel utazó családtól a gyerekkocsit...

A sziget természeti adottságai egyébként igazán kedvezőek, tagolt partszakaszok, számos csodás kis öblöcske, változatos vidék. Sajnos a strandokat nem különösebben építették ki, zuhanyzó szinte sehol nincs, így a helyi lakosok is inkább a 4-5 csillagos szállodákat látogatják beach gyanánt az ott tartózkodó turisták nem kis elképedésére. Ezért aztán érdemes időben felkelni, hogy jusson napágy, majd korán ebédelni, amíg van asztal a hotel éttermében.

A vendéglátásban egyébként itt is jellemzően kelet európai fiatalok tüsténtkednek, s az otthonról hozott kultúra képes még az itthon megszokottnál is mélyebb szinteket elérni a helyiek iránymutatása mellett.

Ami a szervező Unitravel-t illeti, nem ártott volna felhívni az utasok figyelmét arra, hogy a kora hajnali repülést követően késő délutánig várni kell a szobára, ezért utazzanak strandruhában!

A sziget méreteinél fogva fakultatív kirándulásra befizetni jókora bukta, más szemszögből nézve hatalmas lehúzás. Inkább béreljünk egy kocsit (bármely szálloda megoldja), két perc alatt szokjuk meg a baloldali közlekedést (nem nagy ügy), és menjünk magunk. Fele áron, dupla élménnyel, "kötelező gagyivásárlás az idegenvezető jutalékáért" programok nélkül.

Ne hagyják ki az Azúr ablakot a motorcsónakkal, járják be Valletta minden apró zugát (a parkolás sem olyan lehetetlen, ahogy harsogják), kiránduljanak el Gozóra, a kisgyerekesek pedig töltsenek el egy-két órát a Popeye faluban (de ne számítsanak Disneyland-re)!

Egyszer nézzék meg, de vissza ne térjenek, nem érdemlik meg...